Psalmorum 77
1 in finem pro Idithun psalmus Asaph voce mea ad Dominum clamavi voce mea ad Deum et intendit me
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 in die tribulationis meae Deum exquisivi manibus meis nocte contra eum et non sum deceptus rennuit consolari anima mea
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 memor fui Dei et delectatus sum exercitatus sum et defecit spiritus meus diapsalma
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 anticipaverunt vigilias oculi mei turbatus sum et non sum locutus
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 cogitavi dies antiquos et annos aeternos in mente habui
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 et meditatus sum nocte cum corde meo exercitabar et scobebam spiritum meum
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 numquid in aeternum proiciet Deus et non adponet ut conplacitior sit adhuc
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 aut in finem misericordiam suam abscidet a generatione in generationem
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 aut obliviscetur misereri Deus aut continebit in ira sua misericordias suas diapsalma
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 et dixi nunc coepi haec mutatio dexterae Excelsi
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 memor fui operum Domini quia memor ero ab initio mirabilium tuorum
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 et meditabor in omnibus operibus tuis et in adinventionibus tuis exercebor
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Deus in sancto via tua quis deus magnus sicut Deus noster
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 tu es Deus qui facis mirabilia notam fecisti in populis virtutem tuam
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 redemisti in brachio tuo populum tuum filios Iacob et Ioseph diapsalma
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 viderunt te aquae Deus viderunt te aquae et timuerunt et turbatae sunt abyssi
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 multitudo sonitus aquarum vocem dederunt nubes etenim sagittae tuae transeunt
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 vox tonitrui tui in rota inluxerunt coruscationes tuae orbi terrae commota est et contremuit terra
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 in mari via tua et semitae tuae in aquis multis et vestigia tua non cognoscentur
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 deduxisti sicut oves populum tuum in manu Mosi et Aaron
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
