Psalmorum 74
1 intellectus Asaph ut quid Deus reppulisti in finem iratus est furor tuus super oves pascuae tuae
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 memor esto congregationis tuae quam possedisti ab initio redemisti virgam hereditatis tuae mons Sion in quo habitasti in eo
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 leva manus tuas in superbias eorum in finem quanta malignatus est inimicus in sancto
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 et gloriati sunt qui oderunt te in medio sollemnitatis tuae posuerunt signa sua signa
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 et non cognoverunt sicut in exitu super summum quasi in silva lignorum securibus
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 exciderunt ianuas eius in id ipsum in securi et ascia deiecerunt eam
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 incenderunt igni sanctuarium tuum in terra polluerunt tabernaculum nominis tui
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 dixerunt in corde suo cognatio eorum simul quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 signa nostra non vidimus iam non est propheta et nos non cognoscet amplius
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 usquequo Deus inproperabit inimicus inritat adversarius nomen tuum in finem
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 ut quid avertis manum tuam et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Deus autem rex noster ante saeculum operatus est salutes in medio terrae
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 tu confirmasti in virtute tua mare contribulasti capita draconum in aquis
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 tu confregisti capita draconis dedisti eum escam populis Aethiopum
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 tu disrupisti fontem et torrentes tu siccasti fluvios Aetham;
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 tuus est dies et tua est nox tu fabricatus es auroram et solem
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 tu fecisti omnes terminos terrae aestatem et ver tu plasmasti ea
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 memor esto huius inimicus inproperavit Dominum et populus insipiens incitavit nomen tuum
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 ne tradas bestiis animam confitentem tibi animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 respice in testamentum tuum quia repleti sunt qui obscurati sunt terrae domibus iniquitatum
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 ne avertatur humilis factus confusus pauper et inops laudabunt nomen tuum
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 exsurge Deus iudica causam tuam memor esto inproperiorum tuorum eorum qui ab insipiente sunt tota die
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 ne obliviscaris voces inimicorum tuorum superbia eorum qui te oderunt ascendit semper
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
