Psalmorum 73
1 psalmus Asaph quam bonus Israhel Deus his qui recto sunt corde
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 mei autem paene moti sunt pedes paene effusi sunt gressus mei
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 quia zelavi super iniquis pacem peccatorum videns
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 quia non est respectus morti eorum et firmamentum in plaga eorum
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 in labore hominum non sunt et cum hominibus non flagellabuntur
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 ideo tenuit eos superbia operti sunt iniquitate et impietate sua
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 prodiet quasi ex adipe iniquitas eorum transierunt in affectum cordis
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 cogitaverunt et locuti sunt in nequitia iniquitatem in excelso locuti sunt
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 posuerunt in caelum os suum et lingua eorum transivit in terra
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 ideo convertetur populus meus hic et dies pleni invenientur in eis
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 et dixerunt quomodo scit Deus et si est scientia in Excelso
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 ecce ipsi peccatores et abundantes in saeculo obtinuerunt divitias
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 et dixi ergo sine causa iustificavi cor meum et lavi inter innocentes manus meas
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 et fui flagellatus tota die et castigatio mea in matutino
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 si dicebam narrabo sic ecce nationem filiorum tuorum reprobavi
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 et existimabam cognoscere hoc labor est ante me
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 donec intrem in sanctuarium Dei intellegam in novissimis eorum
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 verumtamen propter dolos posuisti eis deiecisti eos dum adlevarentur
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 quomodo facti sunt in desolationem subito defecerunt perierunt propter iniquitatem suam
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 velut somnium surgentium Domine in civitate tua imaginem ipsorum ad nihilum rediges
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 quia inflammatum est cor meum et renes mei commutati sunt
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 et ego ad nihilum redactus sum et nescivi
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 ut iumentum factus sum apud te et ego semper tecum
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 tenuisti manum dexteram meam et in voluntate tua deduxisti me et cum gloria suscepisti me
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 quid enim mihi est in caelo et a te quid volui super terram
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 defecit caro mea et cor meum Deus cordis mei et pars mea Deus in aeternum
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 quia ecce qui elongant se a te peribunt perdidisti omnem qui fornicatur abs te
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 mihi autem adherere Deo bonum est ponere in Domino Deo spem meam ut adnuntiem omnes praedicationes tuas in portis filiae Sion
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
