Psalmorum 73
1 psalmus Asaph quam bonus Israhel Deus his qui recto sunt corde
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 mei autem paene moti sunt pedes paene effusi sunt gressus mei
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 quia zelavi super iniquis pacem peccatorum videns
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 quia non est respectus morti eorum et firmamentum in plaga eorum
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 in labore hominum non sunt et cum hominibus non flagellabuntur
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 ideo tenuit eos superbia operti sunt iniquitate et impietate sua
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 prodiet quasi ex adipe iniquitas eorum transierunt in affectum cordis
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 cogitaverunt et locuti sunt in nequitia iniquitatem in excelso locuti sunt
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 posuerunt in caelum os suum et lingua eorum transivit in terra
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 ideo convertetur populus meus hic et dies pleni invenientur in eis
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 et dixerunt quomodo scit Deus et si est scientia in Excelso
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 ecce ipsi peccatores et abundantes in saeculo obtinuerunt divitias
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 et dixi ergo sine causa iustificavi cor meum et lavi inter innocentes manus meas
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 et fui flagellatus tota die et castigatio mea in matutino
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 si dicebam narrabo sic ecce nationem filiorum tuorum reprobavi
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 et existimabam cognoscere hoc labor est ante me
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 donec intrem in sanctuarium Dei intellegam in novissimis eorum
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 verumtamen propter dolos posuisti eis deiecisti eos dum adlevarentur
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 quomodo facti sunt in desolationem subito defecerunt perierunt propter iniquitatem suam
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 velut somnium surgentium Domine in civitate tua imaginem ipsorum ad nihilum rediges
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 quia inflammatum est cor meum et renes mei commutati sunt
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 et ego ad nihilum redactus sum et nescivi
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 ut iumentum factus sum apud te et ego semper tecum
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 tenuisti manum dexteram meam et in voluntate tua deduxisti me et cum gloria suscepisti me
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 quid enim mihi est in caelo et a te quid volui super terram
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 defecit caro mea et cor meum Deus cordis mei et pars mea Deus in aeternum
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 quia ecce qui elongant se a te peribunt perdidisti omnem qui fornicatur abs te
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 mihi autem adherere Deo bonum est ponere in Domino Deo spem meam ut adnuntiem omnes praedicationes tuas in portis filiae Sion
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
