< Psalmorum 64 >
1 in finem psalmus David exaudi Deus orationem meam cum deprecor a timore inimici eripe animam meam
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
2 protexisti me a conventu malignantium a multitudine operantium iniquitatem
Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
3 quia exacuerunt ut gladium linguas suas intenderunt arcum rem amaram
A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
4 ut sagittent in occultis inmaculatum
Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
5 subito sagittabunt eum et non timebunt firmaverunt sibi sermonem nequam narraverunt ut absconderent laqueos dixerunt quis videbit eos
Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
6 scrutati sunt iniquitates defecerunt scrutantes scrutinio accedet homo et cor altum
Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
7 et exaltabitur Deus sagittae parvulorum factae sunt plagae eorum
De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
8 et infirmatae sunt contra eos linguae eorum conturbati sunt omnes qui videbant eos
És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
9 et timuit omnis homo et adnuntiaverunt opera Dei et facta eius intellexerunt
Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
10 laetabitur iustus in Domino et sperabit in eo et laudabuntur omnes recti corde
Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.