Psalmorum 56

1 in finem pro populo qui a sanctis longe factus est David in tituli inscriptione cum tenuerunt eum Allophili in Geth miserere mei Deus quoniam conculcavit me homo tota die inpugnans tribulavit me

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 conculcaverunt me inimici mei tota die quoniam multi bellantes adversum me

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 ab altitudine diei timebo ego vero in te sperabo

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 in Deo laudabo sermones meos in Deo speravi non timebo quid faciat mihi caro

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 tota die verba mea execrabantur adversum me omnia consilia eorum in malum

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 inhabitabunt et abscondent ipsi calcaneum meum observabunt sicut sustinuerunt animam meam

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 pro nihilo salvos facies illos in ira populos confringes Deus

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 vitam meam adnuntiavi tibi posuisti lacrimas meas in conspectu tuo sicut et in promissione tua

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 tunc convertentur inimici mei retrorsum in quacumque die invocavero te ecce cognovi quoniam Deus meus es

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 in Deo laudabo verbum in Domino laudabo sermonem

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 in Deo speravi non timebo quid faciat mihi homo

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 in me sunt Deus vota tua; quae reddam laudationes tibi

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 quoniam eripuisti animam meam de morte et pedes meos de lapsu ut placeam coram Deo in lumine viventium

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.