Psalmorum 55
1 in finem in carminibus intellectus David exaudi Deus orationem meam et ne despexeris deprecationem meam
A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
2 intende mihi et exaudi me contristatus sum in exercitatione mea et conturbatus sum
Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
3 a voce inimici et a tribulatione peccatoris quoniam declinaverunt in me iniquitatem et in ira molesti erant mihi
az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
4 cor meum conturbatum est in me et formido mortis cecidit super me
Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
5 timor et tremor venit super me et contexit me tenebra
félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
6 et dixi quis dabit mihi pinnas sicut columbae et volabo et requiescam
Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
7 ecce elongavi fugiens et mansi in solitudine diapsalma
íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
8 expectabam eum qui salvum me fecit a pusillanimitate spiritus et a tempestate
Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
9 praecipita Domine divide linguas eorum quoniam vidi iniquitatem et contradictionem in civitate
Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
10 die et nocte circumdabit eam super muros eius et iniquitas et labor in medio eius
Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
11 et iniustitia et non defecit de plateis eius usura et dolus
Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
12 quoniam si inimicus maledixisset mihi sustinuissem utique et si is qui oderat me super me magna locutus fuisset abscondissem me forsitan ab eo
Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
13 tu vero homo unianimis dux meus et notus meus
hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
14 qui simul mecum dulces capiebas cibos in domo Dei ambulavimus cum consensu
a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
15 veniat mors super illos et descendant in infernum viventes quoniam nequitiae in habitaculis eorum in medio eorum (Sheol h7585)
Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
16 ego autem ad Deum clamavi et Dominus salvabit me
Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
17 vespere et mane et meridie narrabo et adnuntiabo et exaudiet vocem meam
Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
18 redimet in pace animam meam ab his qui adpropinquant mihi quoniam inter multos erant mecum
kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
19 exaudiet Deus et humiliabit illos qui est ante saecula diapsalma non enim est illis commutatio et non timuerunt Deum
Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
20 extendit manum suam in retribuendo contaminaverunt testamentum eius
Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
21 divisi sunt ab ira vultus eius et adpropinquavit cor illius molliti sunt sermones eius super oleum et ipsi sunt iacula
Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
22 iacta super Dominum curam tuam et ipse te enutriet non dabit in aeternum fluctuationem iusto
Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
23 tu vero Deus deduces eos in puteum interitus viri sanguinum et doli non dimidiabunt dies suos ego autem sperabo in te Domine
Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
