Psalmorum 44
1 in finem filiis Core ad intellectum
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Deus auribus nostris audivimus patres nostri adnuntiaverunt nobis opus quod operatus es in diebus eorum in diebus antiquis
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 manus tua gentes disperdit et plantasti eos adflixisti populos et expulisti eos
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 nec enim in gladio suo possederunt terram et brachium eorum non salvavit eos sed dextera tua et brachium tuum et inluminatio faciei tuae quoniam conplacuisti in eis
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 tu es ipse rex meus et Deus meus qui mandas salutes Iacob
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 in te inimicos nostros ventilabimus cornu et in nomine tuo spernemus insurgentes in nobis
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 non enim in arcu meo sperabo et gladius meus non salvabit me
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 salvasti enim nos de adfligentibus nos et odientes nos confudisti
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 in Deo laudabimur tota die et in nomine tuo confitebimur in saeculum diapsalma
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 nunc autem reppulisti et confudisti nos et non egredieris in virtutibus nostris
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 avertisti nos retrorsum post inimicos nostros et qui oderunt nos diripiebant sibi
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 dedisti nos tamquam oves escarum et in gentibus dispersisti nos
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 vendidisti populum tuum sine pretio et non fuit multitudo in commutationibus nostris
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 posuisti nos obprobrium vicinis nostris subsannationem et derisum his qui in circuitu nostro
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 posuisti nos in similitudinem gentibus commotionem capitis in populis
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 tota die verecundia mea contra me est et confusio faciei meae cooperuit me
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 a voce exprobrantis et obloquentis a facie inimici et persequentis
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 haec omnia venerunt super nos nec obliti sumus te et inique non egimus in testamento tuo
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 et non recessit retrorsum cor nostrum et declinasti semitas nostras a via tua
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 quoniam humiliasti nos in loco adflictionis et cooperuit nos umbra mortis
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 si obliti sumus nomen Dei nostri et si expandimus manus nostras ad deum alienum
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 nonne Deus requiret ista ipse enim novit abscondita cordis quoniam propter te mortificamur omni die aestimati sumus sicut oves occisionis
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 exsurge quare dormis Domine exsurge et ne repellas in finem
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 quare faciem tuam avertis oblivisceris inopiae nostrae et tribulationis nostrae
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 quoniam humiliata est in pulvere anima nostra conglutinatus est in terra venter noster
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 exsurge adiuva nos et redime nos propter nomen tuum
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
