Psalmorum 39

1 in finem Idithun canticum David dixi custodiam vias meas ut non delinquam in lingua mea posui ori meo custodiam cum consisteret peccator adversum me

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

2 obmutui et humiliatus sum et silui a bonis et dolor meus renovatus est

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

3 concaluit cor meum intra me et in meditatione mea exardescet ignis

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

4 locutus sum in lingua mea notum fac mihi Domine finem meum et numerum dierum meorum quis est ut sciam quid desit mihi

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

5 ecce mensurabiles posuisti dies meos et substantia mea tamquam nihilum ante te verumtamen universa vanitas omnis homo vivens diapsalma

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)

6 verumtamen in imagine pertransit homo sed et frustra conturbatur thesaurizat et ignorat cui congregabit ea

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

7 et nunc quae est expectatio mea nonne Dominus et substantia mea apud te est

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

8 ab omnibus iniquitatibus meis erue me obprobrium insipienti dedisti me

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

9 obmutui et non aperui os meum quoniam tu fecisti

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

10 amove a me plagas tuas

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

11 a fortitudine manus tuae ego defeci in increpationibus propter iniquitatem corripuisti hominem et tabescere fecisti sicut araneam animam eius verumtamen vane conturbatur omnis homo diapsalma

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)

12 exaudi orationem meam Domine et deprecationem meam auribus percipe lacrimas meas ne sileas quoniam advena sum apud te et peregrinus sicut omnes patres mei

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

13 remitte mihi ut refrigerer priusquam abeam et amplius non ero

Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!