Psalmorum 31
1 in finem psalmus David in te Domine speravi non confundar in aeternum in iustitia tua libera me
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
2 inclina ad me aurem tuam adcelera ut eruas me esto mihi in Deum protectorem et in domum refugii ut salvum me facias
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
3 quoniam fortitudo mea et refugium meum es tu et propter nomen tuum deduces me et enutries me
Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
4 educes me de laqueo hoc quem absconderunt mihi quoniam tu es protector meus
Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
5 in manus tuas commendabo spiritum meum redemisti me Domine Deus veritatis
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
6 odisti observantes vanitates supervacue ego autem in Domino speravi
Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
7 exultabo et laetabor in misericordia tua quoniam respexisti humilitatem meam salvasti de necessitatibus animam meam
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
8 nec conclusisti me in manibus inimici statuisti in loco spatioso pedes meos
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
9 miserere mei Domine quoniam tribulor conturbatus est in ira oculus meus anima mea et venter meus
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
10 quoniam defecit in dolore vita mea et anni mei in gemitibus infirmata est in paupertate virtus mea et ossa mea conturbata sunt
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
11 super omnes inimicos meos factus sum obprobrium et vicinis meis valde et timor notis meis qui videbant me foras fugerunt a me
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
12 oblivioni datus sum tamquam mortuus a corde factus sum tamquam vas perditum
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
13 quoniam audivi vituperationem multorum commorantium in circuitu in eo dum convenirent simul adversus me accipere animam meam consiliati sunt
Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
14 ego autem in te speravi Domine dixi Deus meus es tu
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
15 in manibus tuis sortes meae eripe me de manu inimicorum meorum et a persequentibus me
Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
16 inlustra faciem tuam super servum tuum salvum me fac in misericordia tua
Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Sheol h7585)
18 muta fiant labia dolosa quae loquuntur adversus iustum iniquitatem in superbia et in abusione
A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
19 quam magna multitudo dulcedinis tuae Domine quam abscondisti timentibus te perfecisti eis qui sperant in te in conspectu filiorum hominum
Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
20 abscondes eos in abdito faciei tuae a conturbatione hominum proteges eos in tabernaculo a contradictione linguarum
Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
21 benedictus Dominus quoniam mirificavit misericordiam suam mihi in civitate munita
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
22 ego autem dixi in excessu mentis meae proiectus sum a facie oculorum tuorum ideo exaudisti vocem orationis meae dum clamarem ad te
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
23 diligite Dominum omnes sancti eius quoniam veritates requirit Dominus et retribuit abundanter facientibus superbiam
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
24 viriliter agite et confortetur cor vestrum omnes qui speratis in Domino
Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
