< Psalmorum 22 >
1 in finem pro adsumptione matutina psalmus David Deus Deus meus respice me quare me dereliquisti longe a salute mea verba delictorum meorum
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Deus meus clamabo per diem et non exaudies et nocte et non ad insipientiam mihi
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 tu autem in sancto habitas Laus Israhel
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 in te speraverunt patres nostri speraverunt et liberasti eos
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 ad te clamaverunt et salvi facti sunt in te speraverunt et non sunt confusi
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 ego autem sum vermis et non homo obprobrium hominum et abiectio plebis
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 omnes videntes me deriserunt me locuti sunt labiis moverunt caput
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 speravit in Domino eripiat eum salvum faciat eum quoniam vult eum
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 quoniam tu es qui extraxisti me de ventre spes mea ab uberibus matris meae
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 in te proiectus sum ex utero de ventre matris meae Deus meus es tu
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 ne discesseris a me quoniam tribulatio proxima est quoniam non est qui adiuvet
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 circumdederunt me vituli multi tauri pingues obsederunt me
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 aperuerunt super me os suum sicut leo rapiens et rugiens
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 sicut aqua effusus sum et dispersa sunt universa ossa mea factum est cor meum tamquam cera liquescens in medio ventris mei
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 aruit tamquam testa virtus mea et lingua mea adhesit faucibus meis et in limum mortis deduxisti me
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 quoniam circumdederunt me canes multi concilium malignantium obsedit me foderunt manus meas et pedes meos
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 dinumeraverunt omnia ossa mea ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 diviserunt sibi vestimenta mea et super vestem meam miserunt sortem
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 tu autem Domine ne elongaveris auxilium tuum ad defensionem meam conspice
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 erue a framea animam meam et de manu canis unicam meam
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 salva me ex ore leonis et a cornibus unicornium humilitatem meam
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 narrabo nomen tuum fratribus meis in media ecclesia laudabo te
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 qui timetis Dominum laudate eum universum semen Iacob magnificate eum
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 timeat eum omne semen Israhel quoniam non sprevit neque dispexit deprecationem pauperis nec avertit faciem suam a me et cum clamarem ad eum exaudivit me
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 apud te laus mea in ecclesia magna vota mea reddam in conspectu timentium eum
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 edent pauperes et saturabuntur et laudabunt Dominum qui requirunt eum vivent corda eorum in saeculum saeculi
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terrae et adorabunt in conspectu eius universae familiae gentium
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 quoniam Dei est regnum et ipse dominabitur gentium
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 manducaverunt et adoraverunt omnes pingues terrae in conspectu eius cadent omnes qui descendunt in terram
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 et anima mea illi vivet et semen meum serviet ipsi
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 adnuntiabitur Domino generatio ventura et adnuntiabunt iustitiam eius populo qui nascetur quem fecit Dominus
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!