Psalmorum 2

1 psalmus David quare fremuerunt gentes et populi meditati sunt inania adstiterunt reges terrae et principes convenerunt in unum adversus Dominum et adversus christum eius diapsalma

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 disrumpamus vincula eorum et proiciamus a nobis iugum ipsorum

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 qui habitat in caelis inridebit eos et Dominus subsannabit eos

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 tunc loquetur ad eos in ira sua et in furore suo conturbabit eos

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum eius praedicans praeceptum eius

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 Dominus dixit ad me filius meus es tu ego hodie genui te

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 postula a me et dabo tibi gentes hereditatem tuam et possessionem tuam terminos terrae

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 reges eos in virga ferrea tamquam vas figuli confringes eos

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 et nunc reges intellegite erudimini qui iudicatis terram

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 servite Domino in timore et exultate ei in tremore

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 adprehendite disciplinam nequando irascatur Dominus et pereatis de via iusta

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 cum exarserit in brevi ira eius beati omnes qui confidunt in eo

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!