Psalmorum 139
1 in finem David psalmus
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Domine probasti me et cognovisti me tu cognovisti sessionem meam et surrectionem meam
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 intellexisti cogitationes meas de longe semitam meam et funiculum meum investigasti
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 et omnes vias meas praevidisti quia non est sermo in lingua mea
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 ecce Domine tu cognovisti omnia novissima et antiqua tu formasti me et posuisti super me manum tuam
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 mirabilis facta est scientia tua ex me confortata est non potero ad eam
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 quo ibo ab spiritu tuo et quo a facie tua fugiam
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 si sumpsero pinnas meas diluculo et habitavero in extremis maris
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 etenim illuc manus tua deducet me et tenebit me dextera tua
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 et dixi forsitan tenebrae conculcabunt me et nox inluminatio in deliciis meis
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 quia tenebrae non obscurabuntur a te et nox sicut dies inluminabitur sicut tenebrae eius ita et lumen eius
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 quia tu possedisti renes meos suscepisti me de utero matris meae
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 confitebor tibi quia terribiliter magnificatus es mirabilia opera tua et anima mea cognoscit nimis
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 non est occultatum os meum a te quod fecisti in occulto et substantia mea in inferioribus terrae
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 inperfectum meum viderunt oculi tui et in libro tuo omnes scribentur die formabuntur et nemo in eis
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 mihi autem nimis honorificati sunt amici tui Deus nimis confirmati sunt principatus eorum
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 dinumerabo eos et super harenam multiplicabuntur exsurrexi et adhuc sum tecum
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 si occideris Deus peccatores et viri sanguinum declinate a me
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 quia dices in cogitatione accipient in vanitate civitates tuas
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 nonne qui oderunt te Domine oderam et super inimicos tuos tabescebam
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 perfecto odio oderam illos inimici facti sunt mihi
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 proba me Deus et scito cor meum interroga me et cognosce semitas meas
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 et vide si via iniquitatis in me est et deduc me in via aeterna
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
