Psalmorum 137

1 David Hieremiae super flumina Babylonis illic sedimus et flevimus cum recordaremur Sion

Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

2 in salicibus in medio eius suspendimus organa nostra

A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

3 quia illic interrogaverunt nos qui captivos duxerunt nos verba cantionum et qui abduxerunt nos hymnum cantate nobis de canticis Sion

Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

4 quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena

Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

5 si oblitus fuero tui Hierusalem oblivioni detur dextera mea

Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

6 adhereat lingua mea faucibus meis si non meminero tui si non praeposuero Hierusalem in principio laetitiae meae

Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

7 memor esto Domine filiorum Edom diem Hierusalem qui dicunt exinanite exinanite usque ad fundamentum in ea

Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

8 filia Babylonis misera beatus qui retribuet tibi retributionem tuam quam retribuisti nobis

Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

9 beatus qui tenebit et adlidet parvulos tuos ad petram

Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!