< Psalmorum 130 >
1 canticum graduum de profundis clamavi ad te Domine
Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!
2 Domine exaudi vocem meam fiant aures tuae intendentes in vocem deprecationis meae
Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!
3 si iniquitates observabis Domine Domine quis sustinebit
Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?
4 quia apud te propitiatio est propter legem tuam sustinui te Domine sustinuit anima mea in verbum eius
Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.
5 speravit anima mea in Domino
Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.
6 a custodia matutina usque ad noctem speret Israhel in Domino
Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.
7 quia apud Dominum misericordia et copiosa apud eum redemptio
Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;
8 et ipse redimet Israhel ex omnibus iniquitatibus eius
és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!