Psalmorum 11

1 in finem psalmus David in Domino confido quomodo dicitis animae meae transmigra in montes sicut passer

A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

2 quoniam ecce peccatores intenderunt arcum paraverunt sagittas suas in faretra ut sagittent in obscuro rectos corde

Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3 quoniam quae perfecisti destruxerunt iustus autem quid fecit

Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4 Dominus in templo sancto suo Dominus in caelo sedis eius oculi eius in pauperem respiciunt palpebrae eius interrogant filios hominum

Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5 Dominus interrogat iustum et impium qui autem diligit iniquitatem odit animam suam

Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6 pluet super peccatores laqueos ignis et sulphur et spiritus procellarum pars calicis eorum

Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7 quoniam iustus Dominus et iustitias dilexit aequitatem vidit vultus eius

Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.