Psalmorum 108

1 canticum psalmi David paratum cor meum Deus paratum cor meum cantabo et psallam in gloria mea

Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

2 exsurge psalterium et cithara exsurgam diluculo

Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

3 confitebor tibi in populis Domine et psallam tibi in nationibus

Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

4 quia magna super caelos misericordia tua et usque ad nubes veritas tua

Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

5 exaltare super caelos Deus et super omnem terram gloria tua

Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

6 ut liberentur dilecti tui salvum fac dextera tua et exaudi me

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

7 Deus locutus est in sancto suo exaltabor et dividam Sicima et convallem tabernaculorum dimetiar

Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

8 meus est Galaad et meus est Manasse et Effraim susceptio capitis mei Iuda rex meus

Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

9 Moab lebes spei meae in Idumeam extendam calciamentum meum mihi alienigenae amici facti sunt

Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

10 quis deducet me in civitatem munitam quis deducet me usque in Idumeam

Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

11 nonne tu Deus qui reppulisti nos et non exibis Deus in virtutibus nostris

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

12 da nobis auxilium de tribulatione quia vana salus hominis

Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

13 in Deo faciemus virtutem et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros

Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.