Psalmorum 104
1 ipsi David benedic anima mea Domino Domine Deus meus magnificatus es vehementer confessionem et decorem induisti
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 amictus lumine sicut vestimento extendens caelum sicut pellem
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 qui tegis in aquis superiora eius qui ponis nubem ascensum tuum qui ambulas super pinnas ventorum
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 qui facis angelos tuos spiritus et ministros tuos ignem urentem
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 qui fundasti terram super stabilitatem suam non inclinabitur in saeculum saeculi
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 abyssus sicut vestimentum amictus eius super montes stabunt aquae
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 ab increpatione tua fugient a voce tonitrui tui formidabunt
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 ascendunt montes et descendunt campi in locum quem fundasti eis
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 terminum posuisti quem non transgredientur neque convertentur operire terram
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 qui emittis fontes in convallibus inter medium montium pertransibunt aquae
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 potabunt omnes bestiae agri expectabunt onagri in siti sua
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 super ea volucres caeli habitabunt de medio petrarum dabunt vocem
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 rigans montes de superioribus suis de fructu operum tuorum satiabitur terra
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 producens faenum iumentis et herbam servituti hominum ut educas panem de terra
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 et vinum laetificat cor hominis ut exhilaret faciem in oleo et panis cor hominis confirmat
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 saturabuntur ligna campi et cedri Libani quas plantavit
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 illic passeres nidificabunt erodii domus dux est eorum
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 montes excelsi cervis petra refugium erinaciis
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 fecit lunam in tempora sol cognovit occasum suum
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 posuisti tenebras et facta est nox in ipsa pertransibunt omnes bestiae silvae
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 catuli leonum rugientes ut rapiant et quaerant a Deo escam sibi
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 ortus est sol et congregati sunt et in cubilibus suis conlocabuntur
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 exibit homo ad opus suum et ad operationem suam usque ad vesperum
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 quam magnificata sunt opera tua Domine omnia in sapientia fecisti impleta est terra possessione tua
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 hoc mare magnum et spatiosum manibus; illic reptilia quorum non est numerus animalia pusilla cum magnis
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 illic naves pertransibunt draco iste quem formasti ad inludendum ei
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 omnia a te expectant ut des illis escam in tempore
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 dante te illis colligent aperiente te manum tuam omnia implebuntur bonitate
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 avertente autem te faciem turbabuntur auferes spiritum eorum et deficient et in pulverem suum revertentur
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 emittes spiritum tuum et creabuntur et renovabis faciem terrae
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 sit gloria Domini in saeculum laetabitur Dominus in operibus suis
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 qui respicit terram et facit eam tremere qui tangit montes et fumigant
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 cantabo Domino in vita mea psallam Deo meo quamdiu sum
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 iucundum sit ei eloquium meum ego vero delectabor in Domino
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 deficiant peccatores a terra et iniqui ita ut non sint benedic anima mea Domino
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
