Psalmorum 102
1 oratio pauperis cum anxius fuerit et coram Domino effuderit precem suam Domine exaudi orationem meam et clamor meus ad te veniat
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 non avertas faciem tuam a me in quacumque die tribulor inclina ad me aurem tuam in quacumque die invocavero te velociter exaudi me
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 quia defecerunt sicut fumus dies mei et ossa mea sicut gremium aruerunt
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 percussum est ut faenum et aruit cor meum quia oblitus sum comedere panem meum
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 a voce gemitus mei adhesit os meum carni meae
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 similis factus sum pelicano solitudinis factus sum sicut nycticorax in domicilio
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 vigilavi et factus sum sicut passer solitarius in tecto
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 tota die exprobrabant mihi inimici mei et qui laudabant me adversus me iurabant
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 quia cinerem tamquam panem manducavi et poculum meum cum fletu miscebam
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 a facie irae et indignationis tuae quia elevans adlisisti me
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 dies mei sicut umbra declinaverunt et ego sicut faenum arui
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 tu autem Domine in aeternum permanes et memoriale tuum in generationem et generationem
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 tu exsurgens misereberis Sion quia tempus miserendi eius quia venit tempus
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 quoniam placuerunt servis tuis lapides eius et terrae eius miserebuntur
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 et timebunt gentes nomen Domini et omnes reges terrae gloriam tuam
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 quia aedificabit Dominus Sion et videbitur in gloria sua
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 respexit in orationem humilium et non sprevit precem eorum
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 scribantur haec in generationem alteram et populus qui creabitur laudabit Dominum
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 quia prospexit de excelso sancto suo Dominus de caelo in terram aspexit
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 ut audiret gemitum conpeditorum ut solvat filios interemptorum
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 ut adnuntiet in Sion nomen Domini et laudem suam in Hierusalem
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 in conveniendo populos in unum et reges ut serviant Domino
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 respondit ei in via virtutis suae paucitatem dierum meorum nuntia mihi
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 ne revoces me in dimidio dierum meorum in generationem et generationem anni tui
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 initio tu Domine terram fundasti et opera manuum tuarum sunt caeli
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 ipsi peribunt tu autem permanes et omnes sicut vestimentum veterescent et sicut opertorium mutabis eos et mutabuntur
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 tu autem idem ipse es et anni tui non deficient
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 filii servorum tuorum habitabunt et semen eorum in saeculum dirigetur
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
