< Proverbiorum 9 >
1 sapientia aedificavit sibi domum excidit columnas septem
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 immolavit victimas suas miscuit vinum et proposuit mensam suam
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 misit ancillas suas ut vocarent ad arcem et ad moenia civitatis
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 si quis est parvulus veniat ad me et insipientibus locuta est
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 venite comedite panem meum et bibite vinum quod miscui vobis
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 relinquite infantiam et vivite et ambulate per vias prudentiae
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 qui erudit derisorem ipse sibi facit iniuriam et qui arguit impium generat maculam sibi
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 noli arguere derisorem ne oderit te argue sapientem et diliget te
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 da sapienti et addetur ei sapientia doce iustum et festinabit accipere
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 principium sapientiae timor Domini et scientia sanctorum prudentia
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 per me enim multiplicabuntur dies tui et addentur tibi anni vitae
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 si sapiens fueris tibimet ipsi eris si inlusor solus portabis malum
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 mulier stulta et clamosa plenaque inlecebris et nihil omnino sciens
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 sedit in foribus domus suae super sellam in excelso urbis loco
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 ut vocaret transeuntes viam et pergentes itinere suo
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 quis est parvulus declinet ad me et vecordi locuta est
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 aquae furtivae dulciores sunt et panis absconditus suavior
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
18 et ignoravit quod gigantes ibi sint et in profundis inferni convivae eius (Sheol )
És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai! (Sheol )