< Philippenses 2 >

1 si qua ergo consolatio in Christo si quod solacium caritatis si qua societas spiritus si quid viscera et miserationes
Ha tehát helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
2 implete gaudium meum ut idem sapiatis eandem caritatem habentes unianimes id ipsum sentientes
akkor teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértésben, ugyanazon szeretettel viseltetvén egymás iránt, egy érzésben, ugyanazon akarattal törekedjetek.
3 nihil per contentionem neque per inanem gloriam sed in humilitate superiores sibi invicem arbitrantes
Semmit nem cselekedjetek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan tartsátok egymást különbnek magatoknál.
4 non quae sua sunt singuli considerantes sed et ea quae aliorum
Ne nézze senki csak a maga hasznát, hanem a másokét is.
5 hoc enim sentite in vobis quod et in Christo Iesu
Ezért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6 qui cum in forma Dei esset non rapinam arbitratus est esse se aequalem Deo
aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
7 sed semet ipsum exinanivit formam servi accipiens in similitudinem hominum factus et habitu inventus ut homo
hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett.
8 humiliavit semet ipsum factus oboediens usque ad mortem mortem autem crucis
És mikor olyan lett, mint egy ember, megalázta magát, engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
9 propter quod et Deus illum exaltavit et donavit illi nomen super omne nomen
Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való;
10 ut in nomine Iesu omne genu flectat caelestium et terrestrium et infernorum
hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11 et omnis lingua confiteatur quia Dominus Iesus Christus in gloria est Dei Patris
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
12 itaque carissimi mei sicut semper oboedistis non ut in praesentia mei tantum sed multo magis nunc in absentia mea cum metu et tremore vestram salutem operamini
Ezért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak az én jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, a távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkálkodjatok üdvösségeteken;
13 Deus est enim qui operatur in vobis et velle et perficere pro bona voluntate
mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a tetteket jó kedvéből.
14 omnia autem facite sine murmurationibus et haesitationibus
Mindent zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek,
15 ut sitis sine querella et simplices filii Dei sine reprehensione in medio nationis pravae et perversae inter quos lucetis sicut luminaria in mundo
hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon.
16 verbum vitae continentes ad gloriam meam in die Christi quia non in vacuum cucurri neque in vacuum laboravi
Életnek beszédét mutassátok nékik; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
17 sed et si immolor supra sacrificium et obsequium fidei vestrae gaudeo et congratulor omnibus vobis
De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.
18 id ipsum autem et vos gaudete et congratulamini mihi
Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.
19 spero autem in Domino Iesu Timotheum cito me mittere ad vos ut et ego bono animo sim cognitis quae circa vos sunt
Reménykedem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust rövidesen elküldöm hozzátok, hogy én is felviduljak, meghallva a dolgaitokat.
20 neminem enim habeo tam unianimem qui sincera affectione pro vobis sollicitus sit
Mert nincsen velem senki más, aki olyan lelkületű volna, mint ő, aki igazán szívén viselné dolgaitokat.
21 omnes enim sua quaerunt non quae sunt Christi Iesu
Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
22 experimentum autem eius cognoscite quoniam sicut patri filius mecum servivit in evangelium
Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, úgy szolgálta ő velem együtt az evangélium ügyét.
23 hunc igitur spero me mittere mox ut videro quae circa me sunt
Ezért remélem, hogy elküldöm őt tüstént, mihelyst meglátom saját dolgaim állását,
24 confido autem in Domino quoniam et ipse veniam ad vos cito
és bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.
25 necessarium autem existimavi Epafroditum fratrem et cooperatorem et commilitonem meum vestrum autem apostolum et ministrum necessitatis meae mittere ad vos
De azért szükségesnek tartom, hogy Epafroditoszt, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, aki nektek követetek és szükségemben áldozatot hozó szolgátok, hazaküldjem hozzátok,
26 quoniam quidem omnes vos desiderabat et maestus erat propterea quod audieratis illum infirmatum
mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.
27 nam et infirmatus est usque ad mortem sed Deus misertus est eius non solum autem eius verum etiam et mei ne tristitiam super tristitiam haberem
Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten megkönyörült rajta, nemcsak őrajta, hanem rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra.
28 festinantius ergo misi illum ut viso eo iterum gaudeatis et ego sine tristitia sim
Ezért hamarabb küldtem őt haza, hogy ha majd meglátjátok őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.
29 excipite itaque illum cum omni gaudio in Domino et eiusmodi cum honore habetote
Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:
30 quoniam propter opus Christi usque ad mortem accessit tradens animam suam ut impleret id quod ex vobis deerat erga meum obsequium
mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára tette életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy ti nem lehettetek szolgálatomra.

< Philippenses 2 >