Marcum 5
1 et venerunt trans fretum maris in regionem Gerasenorum
És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
2 et exeunti ei de navi statim occurrit ei de monumentis homo in spiritu inmundo
És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,
3 qui domicilium habebat in monumentis et neque catenis iam quisquam eum poterat ligare
akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni.
4 quoniam saepe conpedibus et catenis vinctus disrupisset catenas et conpedes comminuisset et nemo poterat eum domare
Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5 et semper nocte ac die in monumentis et in montibus erat clamans et concidens se lapidibus
Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta.
6 videns autem Iesum a longe cucurrit et adoravit eum
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult,
7 et clamans voce magna dicit quid mihi et tibi Iesu Fili Dei summi adiuro te per Deum ne me torqueas
és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.“
8 dicebat enim illi exi spiritus inmunde ab homine
(Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.“)
9 et interrogabat eum quod tibi nomen est et dicit ei Legio nomen mihi est quia multi sumus
És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?“Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.“
10 et deprecabatur eum multum ne se expelleret extra regionem
És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11 erat autem ibi circa montem grex porcorum magnus pascens
Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt.
12 et deprecabantur eum spiritus dicentes mitte nos in porcos ut in eos introeamus
És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.“
13 et concessit eis statim Iesus et exeuntes spiritus inmundi introierunt in porcos et magno impetu grex praecipitatus est in mare ad duo milia et suffocati sunt in mare
És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
14 qui autem pascebant eos fugerunt et nuntiaverunt in civitatem et in agros et egressi sunt videre quid esset facti
Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.
15 et veniunt ad Iesum et vident illum qui a daemonio vexabatur sedentem vestitum et sanae mentis et timuerunt
És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket.
16 et narraverunt illis qui viderant qualiter factum esset ei qui daemonium habuerat et de porcis
Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
17 et rogare eum coeperunt ut discederet de finibus eorum
És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18 cumque ascenderet navem coepit illum deprecari qui daemonio vexatus fuerat ut esset cum illo
Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson.
19 et non admisit eum sed ait illi vade in domum tuam ad tuos et adnuntia illis quanta tibi Dominus fecerit et misertus sit tui
De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.“
20 et abiit et coepit praedicare in Decapoli quanta sibi fecisset Iesus et omnes mirabantur
El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.
21 et cum transcendisset Iesus in navi rursus trans fretum convenit turba multa ad illum et erat circa mare
Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt.
22 et venit quidam de archisynagogis nomine Iairus et videns eum procidit ad pedes eius
Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult,
23 et deprecabatur eum multum dicens quoniam filia mea in extremis est veni inpone manus super eam ut salva sit et vivat
és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.“
24 et abiit cum illo et sequebatur eum turba multa et conprimebant illum
El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte.
25 et mulier quae erat in profluvio sanguinis annis duodecim
Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
26 et fuerat multa perpessa a conpluribus medicis et erogaverat omnia sua nec quicquam profecerat sed magis deterius habebat
és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett;
27 cum audisset de Iesu venit in turba retro et tetigit vestimentum eius
amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját
28 dicebat enim quia si vel vestimentum eius tetigero salva ero
mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok.“
29 et confestim siccatus est fons sanguinis eius et sensit corpore quod sanata esset a plaga
És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.
30 et statim Iesus cognoscens in semet ipso virtutem quae exierat de eo conversus ad turbam aiebat quis tetigit vestimenta mea
Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?“
31 et dicebant ei discipuli sui vides turbam conprimentem te et dicis quis me tetigit
És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?“
32 et circumspiciebat videre eam quae hoc fecerat
És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.
33 mulier autem timens et tremens sciens quod factum esset in se venit et procidit ante eum et dixit ei omnem veritatem
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán.
34 ille autem dixit ei filia fides tua te salvam fecit vade in pace et esto sana a plaga tua
Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.“
35 adhuc eo loquente veniunt ab archisynagogo dicentes quia filia tua mortua est quid ultra vexas magistrum
Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?“
36 Iesus autem verbo quod dicebatur audito ait archisynagogo noli timere tantummodo crede
Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!“
37 et non admisit quemquam sequi se nisi Petrum et Iacobum et Iohannem fratrem Iacobi
És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38 et veniunt in domum archisynagogi et videt tumultum et flentes et heiulantes multum
És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,
39 et ingressus ait eis quid turbamini et ploratis puella non est mortua sed dormit
és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.“
40 et inridebant eum ipse vero eiectis omnibus adsumit patrem et matrem puellae et qui secum erant et ingreditur ubi erat puella iacens
Erre kinevették őt. Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41 et tenens manum puellae ait illi talitha cumi quod est interpretatum puella tibi dico surge
Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!“– ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!“
42 et confestim surrexit puella et ambulabat erat autem annorum duodecim et obstipuerunt stupore maximo
És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak.
43 et praecepit illis vehementer ut nemo id sciret et dixit dari illi manducare
Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.
