Job 9
1 et respondens Iob ait
Felele pedig Jób, és monda:
2 vere scio quod ita sit et quod non iustificetur homo conpositus Deo
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 si voluerit contendere cum eo non poterit ei respondere unum pro mille
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 sapiens corde est et fortis robore quis restitit ei et pacem habuit
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 qui transtulit montes et nescierunt hii quos subvertit in furore suo
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 qui commovet terram de loco suo et columnae eius concutiuntur
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 qui praecipit soli et non oritur et stellas claudit quasi sub signaculo
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 qui extendit caelos solus et graditur super fluctus maris
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 qui facit Arcturum et Oriona et Hyadas et interiora austri
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 qui facit magna et inconprehensibilia et mirabilia quorum non est numerus
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 si venerit ad me non videbo si abierit non intellegam eum
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 si repente interroget quis respondebit ei vel quis dicere potest cur facis
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Deus cuius resistere irae nemo potest et sub quo curvantur qui portant orbem
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 quantus ergo sum ego qui respondeam ei et loquar verbis meis cum eo
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 qui etiam si habuero quippiam iustum non respondebo sed meum iudicem deprecabor
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 et cum invocantem exaudierit me non credo quod audierit vocem meam
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 in turbine enim conteret me et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 non concedit requiescere spiritum meum et implet me amaritudinibus
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 si fortitudo quaeritur robustissimus est si aequitas iudicii nemo pro me audet testimonium dicere
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 si iustificare me voluero os meum condemnabit me si innocentem ostendere pravum me conprobabit
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 etiam si simplex fuero hoc ipsum ignorabit anima mea et taedebit me vitae meae
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 unum est quod locutus sum et innocentem et impium ipse consumit
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 si flagellat occidat semel et non de poenis innocentum rideat
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 terra data est in manu impii vultum iudicum eius operit quod si non ille est quis ergo est
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 dies mei velociores fuerunt cursore fugerunt et non viderunt bonum
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 pertransierunt quasi naves poma portantes sicut aquila volans ad escam
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 cum dixero nequaquam ita loquar commuto faciem meam et dolore torqueor
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 verebar omnia opera mea sciens quod non parceres delinquenti
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 si autem et sic impius sum quare frustra laboravi
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 si lotus fuero quasi aquis nivis et fulserint velut mundissimae manus meae
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 tamen sordibus intingues me et abominabuntur me vestimenta mea
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 neque enim viro qui similis mei est respondebo nec qui mecum in iudicio ex aequo possit audiri
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 non est qui utrumque valeat arguere et ponere manum suam in ambobus
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 auferat a me virgam suam et pavor eius non me terreat
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 loquar et non timebo eum neque enim possum metuens respondere
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
