Job 7
1 militia est vita hominis super terram et sicut dies mercennarii dies eius
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 sicut servus desiderat umbram et sicut mercennarius praestolatur finem operis sui
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 sic et ego habui menses vacuos et noctes laboriosas enumeravi mihi
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 si dormiero dico quando consurgam et rursum expectabo vesperam et replebor doloribus usque ad tenebras
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 induta est caro mea putredine et sordibus pulveris cutis mea aruit et contracta est
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 dies mei velocius transierunt quam a texente tela succiditur et consumpti sunt absque ulla spe
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 memento quia ventus est vita mea et non revertetur oculus meus ut videat bona
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 nec aspiciet me visus hominis oculi tui in me et non subsistam
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 nec revertetur ultra in domum suam neque cognoscet eum amplius locus eius
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 quapropter et ego non parcam ori meo loquar in tribulatione spiritus mei confabulabor cum amaritudine animae meae
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 numquid mare sum ego aut cetus quia circumdedisti me carcere
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 si dixero consolabitur me lectulus meus et relevabor loquens mecum in strato meo
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 terrebis me per somnia et per visiones horrore concuties
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 quam ob rem elegit suspendium anima mea et mortem ossa mea
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 desperavi nequaquam ultra iam vivam parce mihi nihil enim sunt dies mei
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 quid est homo quia magnificas eum aut quia ponis erga eum cor tuum
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 visitas eum diluculo et subito probas illum
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 usquequo non parces mihi nec dimittis me ut gluttiam salivam meam
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 peccavi quid faciam tibi o custos hominum quare posuisti me contrarium tibi et factus sum mihimet ipsi gravis
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 cur non tolles peccatum meum et quare non auferes iniquitatem meam ecce nunc in pulvere dormiam et si mane me quaesieris non subsistam
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
