Job 6
1 respondens autem Iob dixit
Jób pedig felele, és monda:
2 utinam adpenderentur peccata mea quibus iram merui et calamitas quam patior in statera
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 quasi harena maris haec gravior appareret unde et verba mea dolore sunt plena
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 quia sagittae Domini in me sunt quarum indignatio ebibit spiritum meum et terrores Domini militant contra me
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 numquid rugiet onager cum habuerit herbam aut mugiet bos cum ante praesepe plenum steterit
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 aut poterit comedi insulsum quod non est sale conditum aut potest aliquis gustare quod gustatum adfert mortem
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 quae prius tangere nolebat anima mea nunc prae angustia cibi mei sunt
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 quis det ut veniat petitio mea et quod expecto tribuat mihi Deus
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 et qui coepit ipse me conterat solvat manum suam et succidat me
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 et haec mihi sit consolatio ut adfligens me dolore non parcat nec contradicam sermonibus Sancti
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 quae est enim fortitudo mea ut sustineam aut quis finis meus ut patienter agam
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 nec fortitudo lapidum fortitudo mea nec caro mea aerea est
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 ecce non est auxilium mihi in me et necessarii quoque mei recesserunt a me
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 qui tollit ab amico suo misericordiam timorem Domini derelinquit
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 fratres mei praeterierunt me sicut torrens qui raptim transit in convallibus
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 qui timent pruinam inruet super eos nix
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 tempore quo fuerint dissipati peribunt et ut incaluerit solventur de loco suo
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 involutae sunt semitae gressuum eorum ambulabunt in vacuum et peribunt
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 considerate semitas Theman itinera Saba et expectate paulisper
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 confusi sunt quia speravi venerunt quoque usque ad me et pudore cooperti sunt
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 nunc venistis et modo videntes plagam meam timetis
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 numquid dixi adferte mihi et de substantia vestra donate mihi
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 vel liberate me de manu hostis et de manu robustorum eruite me
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 docete me et ego tacebo et si quid forte ignoravi instruite me
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 quare detraxistis sermonibus veritatis cum e vobis nullus sit qui possit arguere
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 ad increpandum tantum eloquia concinnatis et in ventum verba profertis
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 super pupillum inruitis et subvertere nitimini amicum vestrum
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 verumtamen quod coepistis explete praebete aurem et videte an mentiar
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 respondete obsecro absque contentione et loquentes id quod iustum est iudicate
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 et non invenietis in lingua mea iniquitatem nec in faucibus meis stultitia personabit
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
