Job 36
1 addens quoque Heliu haec locutus est
És folytatá Elihu, és monda:
2 sustine me paululum et indicabo tibi adhuc enim habeo quod pro Deo loquar
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 repetam scientiam meam a principio et operatorem meum probabo iustum
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 vere enim absque mendacio sermones mei et perfecta scientia probabitur tibi
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Deus potentes non abicit cum et ipse sit potens
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 sed non salvat impios et iudicium pauperibus tribuit
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 non aufert a iusto oculos suos et reges in solio conlocat in perpetuum et illi eriguntur
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 et si fuerint in catenis et vinciantur funibus paupertatis
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 indicabit eis opera eorum et scelera eorum quia violenti fuerint
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 revelabit quoque aurem eorum ut corripiat et loquetur ut revertantur ab iniquitate
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 si audierint et observaverint conplebunt dies suos in bono et annos suos in gloria
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 si autem non audierint transibunt per gladium et consumentur in stultitia
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 simulatores et callidi provocant iram Dei neque clamabunt cum vincti fuerint
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 morietur in tempestate anima eorum et vita eorum inter effeminatos
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 eripiet pauperem de angustia sua et revelabit in tribulatione aurem eius
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 igitur salvabit te de ore angusto latissime et non habentis fundamentum subter se requies autem mensae tuae erit plena pinguedine
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 causa tua quasi impii iudicata est causam iudiciumque recipies
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 non te ergo superet ira ut aliquem opprimas nec multitudo donorum inclinet te
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 depone magnitudinem tuam absque tribulatione et omnes robustos fortitudine
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 ne protrahas noctem ut ascendant populi pro eis
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 cave ne declines ad iniquitatem hanc enim coepisti sequi post miseriam
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 ecce Deus excelsus in fortitudine sua et nullus ei similis in legislatoribus
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 quis poterit scrutari vias eius aut quis ei dicere operatus es iniquitatem
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 memento quod ignores opus eius de quo cecinerunt viri
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 omnes homines vident eum unusquisque intuetur procul
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 ecce Deus magnus vincens scientiam nostram numerus annorum eius inaestimabilis
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 qui aufert stillas pluviae et effundit imbres ad instar gurgitum
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 qui de nubibus fluunt quae praetexunt cuncta desuper
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 si voluerit extendere nubes quasi tentorium suum
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 et fulgurare lumine suo desuper cardines quoque maris operiet
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 per haec enim iudicat populos et dat escas multis mortalibus
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 in manibus abscondit lucem et praecipit ei ut rursus adveniat
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 adnuntiat de ea amico suo quod possessio eius sit et ad eam possit ascendere
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
