Job 36
1 addens quoque Heliu haec locutus est
És folytatta Elíhú és mondta:
2 sustine me paululum et indicabo tibi adhuc enim habeo quod pro Deo loquar
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 repetam scientiam meam a principio et operatorem meum probabo iustum
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 vere enim absque mendacio sermones mei et perfecta scientia probabitur tibi
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Deus potentes non abicit cum et ipse sit potens
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 sed non salvat impios et iudicium pauperibus tribuit
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 non aufert a iusto oculos suos et reges in solio conlocat in perpetuum et illi eriguntur
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 et si fuerint in catenis et vinciantur funibus paupertatis
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 indicabit eis opera eorum et scelera eorum quia violenti fuerint
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 revelabit quoque aurem eorum ut corripiat et loquetur ut revertantur ab iniquitate
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 si audierint et observaverint conplebunt dies suos in bono et annos suos in gloria
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 si autem non audierint transibunt per gladium et consumentur in stultitia
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 simulatores et callidi provocant iram Dei neque clamabunt cum vincti fuerint
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 morietur in tempestate anima eorum et vita eorum inter effeminatos
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 eripiet pauperem de angustia sua et revelabit in tribulatione aurem eius
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 igitur salvabit te de ore angusto latissime et non habentis fundamentum subter se requies autem mensae tuae erit plena pinguedine
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 causa tua quasi impii iudicata est causam iudiciumque recipies
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 non te ergo superet ira ut aliquem opprimas nec multitudo donorum inclinet te
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 depone magnitudinem tuam absque tribulatione et omnes robustos fortitudine
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 ne protrahas noctem ut ascendant populi pro eis
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 cave ne declines ad iniquitatem hanc enim coepisti sequi post miseriam
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 ecce Deus excelsus in fortitudine sua et nullus ei similis in legislatoribus
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 quis poterit scrutari vias eius aut quis ei dicere operatus es iniquitatem
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 memento quod ignores opus eius de quo cecinerunt viri
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 omnes homines vident eum unusquisque intuetur procul
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 ecce Deus magnus vincens scientiam nostram numerus annorum eius inaestimabilis
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 qui aufert stillas pluviae et effundit imbres ad instar gurgitum
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 qui de nubibus fluunt quae praetexunt cuncta desuper
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 si voluerit extendere nubes quasi tentorium suum
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 et fulgurare lumine suo desuper cardines quoque maris operiet
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 per haec enim iudicat populos et dat escas multis mortalibus
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 in manibus abscondit lucem et praecipit ei ut rursus adveniat
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 adnuntiat de ea amico suo quod possessio eius sit et ad eam possit ascendere
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
