Job 29
1 addidit quoque Iob adsumens parabolam suam et dixit
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 quis mihi tribuat ut sim iuxta menses pristinos secundum dies quibus Deus custodiebat me
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 quando splendebat lucerna eius super caput meum et ad lumen eius ambulabam in tenebris
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 sicut fui in diebus adulescentiae meae quando secreto Deus erat in tabernaculo meo
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 quando erat Omnipotens mecum et in circuitu meo pueri mei
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 quando lavabam pedes meos butyro et petra fundebat mihi rivos olei
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 quando procedebam ad portam civitatis et in platea parabant cathedram mihi
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 videbant me iuvenes et abscondebantur et senes adsurgentes stabant
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 principes cessabant loqui et digitum superponebant ori suo
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 vocem suam cohibebant duces et lingua eorum gutturi suo adherebat
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 auris audiens beatificabat me et oculus videns testimonium reddebat mihi
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 quod liberassem pauperem vociferantem et pupillum cui non esset adiutor
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 benedictio perituri super me veniebat et cor viduae consolatus sum
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 iustitia indutus sum et vestivit me sicut vestimento et diademate iudicio meo
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 oculus fui caeco et pes claudo
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 pater eram pauperum et causam quam nesciebam diligentissime investigabam
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 conterebam molas iniqui et de dentibus illius auferebam praedam
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 dicebamque in nidulo meo moriar et sicut palma multiplicabo dies
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 radix mea aperta est secus aquas et ros morabitur in messione mea
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 gloria mea semper innovabitur et arcus meus in manu mea instaurabitur
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 qui me audiebant expectabant sententiam et intenti tacebant ad consilium meum
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 verbis meis addere nihil audebant et super illos stillabat eloquium meum
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 expectabant me sicut pluviam et os suum aperiebant quasi ad imbrem serotinum
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 si quando ridebam ad eos non credebant et lux vultus mei non cadebat in terram
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 si voluissem ire ad eos sedebam primus cumque sederem quasi rex circumstante exercitu eram tamen maerentium consolator
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
