Job 21
1 respondens autem Iob dixit
Felele pedig Jób, és monda:
2 audite quaeso sermones meos et agetis paenitentiam
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 sustinete me ut et ego loquar et post mea si videbitur verba ridete
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 numquid contra hominem disputatio mea est ut merito non debeam contristari
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 adtendite me et obstupescite et superponite digitum ori vestro
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 et ego quando recordatus fuero pertimesco et concutit carnem meam tremor
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 quare ergo impii vivunt sublevati sunt confortatique divitiis
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 semen eorum permanet coram eis propinquorum turba et nepotum in conspectu eorum
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 domus eorum securae sunt et pacatae et non est virga Dei super illos
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 bos eorum concepit et non abortit vacca peperit et non est privata fetu suo
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 egrediuntur quasi greges parvuli eorum et infantes eorum exultant lusibus
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 tenent tympanum et citharam et gaudent ad sonitum organi
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 qui dixerunt Deo recede a nobis et scientiam viarum tuarum nolumus
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 quid est Omnipotens ut serviamus ei et quid nobis prodest si oraverimus illum
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 verumtamen quia non sunt in manu eorum bona sua consilium impiorum longe sit a me
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 quotiens lucerna impiorum extinguetur et superveniet eis inundatio et dolores dividet furoris sui
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 erunt sicut paleae ante faciem venti et sicut favilla quam turbo dispergit
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Deus servabit filiis illius dolorem patris et cum reddiderit tunc sciet
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 videbunt oculi eius interfectionem suam et de furore Omnipotentis bibet
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 quid enim ad eum pertinet de domo sua post se et si numerus mensuum eius dimidietur
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 numquid Deum quispiam docebit scientiam qui excelsos iudicat
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 iste moritur robustus et sanus dives et felix
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 viscera eius plena sunt adipe et medullis ossa illius inrigantur
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 alius vero moritur in amaritudine animae absque ullis opibus
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 et tamen simul in pulverem dormient et vermes operient eos
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 certe novi cogitationes vestras et sententias contra me iniquas
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 dicitis enim ubi est domus principis et ubi tabernacula impiorum
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 interrogate quemlibet de viatoribus et haec eadem eum intellegere cognoscetis
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 quia in diem perditionis servabitur malus et ad diem furoris ducitur
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 quis arguet coram eo viam eius et quae fecit quis reddet illi
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 ipse ad sepulchra ducetur et in congerie mortuorum vigilabit
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 dulcis fuit glareis Cocyti et post se omnem hominem trahet et ante se innumerabiles
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 quomodo igitur consolamini me frustra cum responsio vestra repugnare ostensa sit veritati
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
