Job 17
1 spiritus meus adtenuabitur dies mei breviabuntur et solum mihi superest sepulchrum
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 non peccavi et in amaritudinibus moratur oculus meus
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 libera me et pone iuxta te et cuiusvis manus pugnet contra me
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 cor eorum longe fecisti a disciplina et propterea non exaltabuntur
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 praedam pollicetur sociis et oculi filiorum eius deficient
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 posuit me quasi in proverbium vulgi et exemplum sum coram eis
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 caligavit ab indignatione oculus meus et membra mea quasi in nihili redacta sunt
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 stupebunt iusti super hoc et innocens contra hypocritam suscitabitur
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 et tenebit iustus viam suam et mundis manibus addet fortitudinem
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 igitur vos omnes convertimini et venite et non inveniam in vobis ullum sapientem
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 dies mei transierunt cogitationes meae dissipatae sunt torquentes cor meum
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 noctem verterunt in diem et rursum post tenebras spero lucem
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 putredini dixi pater meus es mater mea et soror mea vermibus
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 ubi est ergo nunc praestolatio mea et patientiam meam quis considerat
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
