Job 17
1 spiritus meus adtenuabitur dies mei breviabuntur et solum mihi superest sepulchrum
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 non peccavi et in amaritudinibus moratur oculus meus
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 libera me et pone iuxta te et cuiusvis manus pugnet contra me
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 cor eorum longe fecisti a disciplina et propterea non exaltabuntur
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 praedam pollicetur sociis et oculi filiorum eius deficient
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 posuit me quasi in proverbium vulgi et exemplum sum coram eis
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 caligavit ab indignatione oculus meus et membra mea quasi in nihili redacta sunt
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 stupebunt iusti super hoc et innocens contra hypocritam suscitabitur
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 et tenebit iustus viam suam et mundis manibus addet fortitudinem
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 igitur vos omnes convertimini et venite et non inveniam in vobis ullum sapientem
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 dies mei transierunt cogitationes meae dissipatae sunt torquentes cor meum
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 noctem verterunt in diem et rursum post tenebras spero lucem
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 putredini dixi pater meus es mater mea et soror mea vermibus
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 ubi est ergo nunc praestolatio mea et patientiam meam quis considerat
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
