Job 10
1 taedet animam meam vitae meae dimittam adversum me eloquium meum loquar in amaritudine animae meae
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 dicam Deo noli me condemnare indica mihi cur me ita iudices
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 numquid bonum tibi videtur si calumnieris et opprimas me opus manuum tuarum et consilium impiorum adiuves
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 numquid oculi carnei tibi sunt aut sicut videt homo et tu videbis
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 numquid sicut dies hominis dies tui et anni tui sicut humana sunt tempora
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 ut quaeras iniquitatem meam et peccatum meum scruteris
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 et scias quia nihil impium fecerim cum sit nemo qui de manu tua possit eruere
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 manus tuae plasmaverunt me et fecerunt me totum in circuitu et sic repente praecipitas me
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 memento quaeso quod sicut lutum feceris me et in pulverem reduces me
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 nonne sicut lac mulsisti me et sicut caseum me coagulasti
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 pelle et carnibus vestisti me et ossibus et nervis conpegisti me
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 vitam et misericordiam tribuisti mihi et visitatio tua custodivit spiritum meum
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 licet haec celes in corde tuo tamen scio quia universorum memineris
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 si peccavi et ad horam pepercisti mihi cur ab iniquitate mea mundum me esse non pateris
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 et si impius fuero vae mihi est et si iustus non levabo caput saturatus adflictione et miseria
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 et propter superbiam quasi leaenam capies me reversusque mirabiliter me crucias
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 instauras testes tuos contra me et multiplicas iram tuam adversum me et poenae militant in me
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 quare de vulva eduxisti me qui utinam consumptus essem ne oculus me videret
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 fuissem quasi qui non essem de utero translatus ad tumulum
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi dimitte ergo me ut plangam paululum dolorem meum
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 antequam vadam et non revertar ad terram tenebrosam et opertam mortis caligine
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 terram miseriae et tenebrarum ubi umbra mortis et nullus ordo et sempiternus horror inhabitans
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
