Psalmorum 95

1 Laus Cantici David. Venite, exultemus Domino: iubilemus Deo salutari nostro:

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Praeoccupemus faciem eius in confessione: et in psalmis iubilemus ei.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Quoniam Deus magnus Dominus: et rex magnus super omnes deos.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 Quia in manu eius sunt omnes fines terrae: et altitudines montium ipsius sunt.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud: et siccam manus eius formaverunt.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Venite adoremus, et procidamus: et ploremus ante Dominum, qui fecit nos.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Quia ipse est Dominus Deus noster: et nos populus pascuae eius, et oves manus eius.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Hodie si vocem eius audieritis, nolite obdurare corda vestra;

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 Sicut in irritatione secundum diem tentationis in deserto: ubi tentaverunt me patres vestri, probaverunt, et viderunt opera mea.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Quadraginta annis offensus fui generationi illi, et dixi: Semper hi errant corde.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Et isti non cognoverunt vias meas: ut iuravi in ira mea: Si introibunt in requiem meam.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.