Psalmorum 90

1 Oratio Moysi hominis Dei. Domine, refugium factus es nobis: a generatione in generationem.

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

2 Priusquam montes fierent, aut formaretur terra, et orbis: a saeculo et usque in saeculum tu es Deus.

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

3 Ne avertas hominem in humilitatem: et dixisti: Convertimini filii hominum.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4 Quoniam mille anni ante oculos tuos, tamquam dies hesterna, quae praeteriit, Et custodia in nocte,

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

5 quae pro nihilo habentur, eorum anni erunt.

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

6 Mane sicut herba transeat, mane floreat, et transeat: vespere decidat, induret, et arescat.

Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

7 Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8 Posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo: saeculum nostrum in illuminatione vultus tui.

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

9 Quoniam omnes dies nostri defecerunt: et in ira tua defecimus. Anni nostri sicut aranea meditabuntur:

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 dies annorum nostrorum in ipsis, septuaginta anni. Si autem in potentatibus octoginta anni: et amplius eorum, labor et dolor. Quoniam supervenit mansuetudo: et corripiemur.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Quis novit potestatem irae tuae: et prae timore tuo iram tuam

Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 dinumerare? Dexteram tuam sic notam fac: et eruditos corde in sapientia.

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Convertere Domine usquequo? et deprecabilis esto super servos tuos.

Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Repleti sumus mane misericordia tua: exultavimus, et delectati sumus omnibus diebus nostris.

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

15 Laetati sumus pro diebus, quibus nos humiliasti: annis, quibus vidimus mala.

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Respice in servos tuos, et in opera tua: et dirige filios eorum.

Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

17 Et sit splendor Domini Dei nostri super nos, et opera manuum nostrarum dirige super nos: et opus manuum nostrarum dirige.

És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!