Psalmorum 90

1 Oratio Moysi hominis Dei. Domine, refugium factus es nobis: a generatione in generationem.

Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

2 Priusquam montes fierent, aut formaretur terra, et orbis: a saeculo et usque in saeculum tu es Deus.

Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

3 Ne avertas hominem in humilitatem: et dixisti: Convertimini filii hominum.

Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

4 Quoniam mille anni ante oculos tuos, tamquam dies hesterna, quae praeteriit, Et custodia in nocte,

Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

5 quae pro nihilo habentur, eorum anni erunt.

Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

6 Mane sicut herba transeat, mane floreat, et transeat: vespere decidat, induret, et arescat.

reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

7 Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus.

Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

8 Posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo: saeculum nostrum in illuminatione vultus tui.

Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

9 Quoniam omnes dies nostri defecerunt: et in ira tua defecimus. Anni nostri sicut aranea meditabuntur:

Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

10 dies annorum nostrorum in ipsis, septuaginta anni. Si autem in potentatibus octoginta anni: et amplius eorum, labor et dolor. Quoniam supervenit mansuetudo: et corripiemur.

Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

11 Quis novit potestatem irae tuae: et prae timore tuo iram tuam

Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

12 dinumerare? Dexteram tuam sic notam fac: et eruditos corde in sapientia.

Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

13 Convertere Domine usquequo? et deprecabilis esto super servos tuos.

Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

14 Repleti sumus mane misericordia tua: exultavimus, et delectati sumus omnibus diebus nostris.

Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

15 Laetati sumus pro diebus, quibus nos humiliasti: annis, quibus vidimus mala.

Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

16 Respice in servos tuos, et in opera tua: et dirige filios eorum.

Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

17 Et sit splendor Domini Dei nostri super nos, et opera manuum nostrarum dirige super nos: et opus manuum nostrarum dirige.

S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!