Psalmorum 9
1 Psalmus David, in finem pro occultis filii. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: narrabo omnia mirabilia tua.
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
2 Laetabor et exultabo in te: psallam nomini tuo Altissime,
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
3 In convertendo inimicum meum retrorsum: infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
4 Quoniam fecisti iudicium meum et causam meam: sedisti super thronum qui iudicas iustitiam.
Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
5 Increpasti Gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in aeternum et in saeculum saeculi.
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
6 Inimici defecerunt frameae in finem: et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu:
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
7 et Dominus in aeternum permanet. Paravit in iudicio thronum suum:
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
8 et ipse iudicabit orbem terrae in aequitate, iudicabit populos in iustitia.
És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
9 Et factus est Dominus refugium pauperi: adiutor in opportunitatibus, in tribulatione.
És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
10 Et sperent in te qui noverunt nomen tuum: quoniam non dereliquisti quaerentes te Domine.
Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
11 Psallite Domino, qui habitat in Sion: annunciate inter Gentes studia eius:
Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
12 Quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est: non est oblitus clamorem pauperum.
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
13 Miserere mei Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis.
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
14 Qui exaltas me de portis mortis, ut annunciem omnes laudationes tuas in portis filiae Sion.
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
15 Exultabo in salutari tuo: infixae sunt Gentes in interitu, quem fecerunt. In laqueo isto, quem absconderunt, comprehensus est pes eorum.
Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
16 Cognoscetur Dominus iudicia faciens: in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. (Higgajon, Szela)
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. (Sheol h7585)
18 Quoniam non in finem oblivio erit pauperis: patientia pauperum non peribit in finem.
Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
19 Exurge Domine, non confortetur homo: iudicentur Gentes in conspectu tuo:
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
20 Constitue Domine legislatorem super eos: ut sciant Gentes quoniam homines sunt.
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! (Szela)
