Psalmorum 89
1 Psalmus, Intellectus Ethan Israelitae. Misericordias Domini in aeternum cantabo. In generatione et generationem annunciabo veritatem tuam in ore meo.
Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
2 Quoniam dixisti: In aeternum misericordia aedificabitur in caelis: praeparabitur veritas tua in eis.
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
3 Disposui testamentum electis meis, iuravi David servo meo:
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
4 usque in aeternum praeparabo semen tuum. Et aedificabo in generatione, et generationem sedem tuam.
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)
5 Confitebuntur caeli mirabilia tua Domine: etenim veritatem tuam in ecclesia sanctorum.
És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
6 Quoniam quis in nubibus aequabitur Domino: similis erit Deo in filiis Dei?
Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
7 Deus, qui glorificatur in concilio sanctorum: magnus et terribilis super omnes qui in circuitu eius sunt.
Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
8 Domine Deus virtutum quis similis tibi? potens es Domine, et veritas tua in circuitu tuo.
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
9 Tu dominaris potestati maris: motum autem fluctuum eius tu mitigas.
Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
10 Tu humiliasti sicut vulneratum, superbum: in brachio virtutis tuae dispersisti inimicos tuos.
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
11 Tui sunt caeli, et tua est terra, orbem terrae et plenitudinem eius tu fundasti:
Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
12 aquilonem, et mare tu creasti. Thabor et Hermon in nomine tuo exultabunt:
Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
13 tuum brachium cum potentia. Firmetur manus tua, et exaltetur dextera tua:
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
14 iustitia et iudicium praeparatio sedis tuae. Misericordia et veritas praecedent faciem tuam:
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
15 beatus populus, qui scit iubilationem. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt,
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
16 et in nomine tuo exultabunt tota die: et in iustitia tua exaltabuntur.
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
17 Quoniam gloria virtutis eorum tu es: et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum.
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
18 Quia Domini est assumptio nostra: et sancti Israel regis nostri.
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
19 Tunc locutus es in visione sanctis tuis, et dixisti: Posui adiutorium in potente: et exaltavi electum de plebe mea.
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
20 Inveni David servum meum: oleo sancto meo unxi eum.
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
21 Manus enim mea auxiliabitur ei: et brachium meum confortabit eum.
A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
22 Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non apponet nocere ei.
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
23 Et concidam a facie ipsius inimicos eius: et odientes eum in fugam convertam.
Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
24 Et veritas mea, et misericordia mea cum ipso: et in nomine meo exaltabitur cornu eius.
És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
25 Et ponam in mari manum eius: et in fluminibus dexteram eius.
És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
26 Ipse invocabit me: Pater meus es tu: Deus meus, et susceptor salutis meae:
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
27 Et ego primogenitum ponam illum excelsum prae regibus terrae.
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
28 In aeternum servabo illi misericordiam meam: et testamentum meum fidele ipsi.
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
29 Et ponam in saeculum saeculi semen eius: et thronum eius sicut dies caeli.
És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
30 Si autem dereliquerint filii eius legem meam: et in iudiciis meis non ambulaverint:
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
31 Si iustitias meas profanaverint: et mandata mea non custodierint:
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
32 Visitabo in virga iniquitates eorum: et in verberibus peccata eorum.
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
33 Misericordiam autem meam non dispergam ab eo: neque nocebo in veritate mea:
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
34 Neque prophanabo testamentum meum: et quae procedunt de labiis meis non faciam irrita.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
35 Semel iuravi in sancto meo, si David mentiar:
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
36 semen eius in aeternum manebit. Et thronus eius sicut Sol in conspectu meo,
Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
37 et sicut Luna perfecta in aeternum: et testis in caelo fidelis.
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)
38 Tu vero repulisti et despexisti: distulisti Christum tuum.
De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
39 Evertisti testamentum servi tui: prophanasti in terra Sanctuarium eius.
Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
40 Destruxisti omnes sepes eius: posuisti firmamentum eius formidinem.
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
41 Diripuerunt eum omnes transeuntes viam: factus est opprobrium vicinis suis.
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
42 Exaltasti dexteram deprimentium eum: laetificasti omnes inimicos eius.
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
43 Avertisti adiutorium gladii eius: et non es auxiliatus ei in bello.
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
44 Destruxisti eum ab emundatione: et sedem eius in terram collisisti.
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
45 Minorasti dies temporis eius: perfudisti eum confusione.
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)
46 Usquequo Domine avertis in finem: exardescet sicut ignis ira tua?
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
47 Memorare quae mea substantia: numquid enim vane constituisti omnes filios hominum?
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)
49 Ubi sunt misericordiae tuae antiquae Domine, sicut iurasti David in veritate tua?
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
50 Memor esto Domine opprobrii servorum tuorum (quod continui in sinu meo) multarum gentium.
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
51 Quod exprobraverunt inimici tui Domine, quod exprobraverunt commutationem Christi tui.
A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
52 Benedictus Dominus in aeternum: fiat, fiat.
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
