Psalmorum 8

1 Psalmus David, in finem, pro torcularibus. Domine Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! Quoniam elevata est magnificentia tua, super caelos.

Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

2 Ex ore infantium et lactentium perfecisti laudem propter inimicos tuos, ut destruas inimicum et ultorem.

A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

3 Quoniam videbo caelos tuos, opera digitorum tuorum: lunam et stellas, quae tu fundasti.

Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

4 Quid est homo, quod memor es eius? aut filius hominis, quoniam visitas eum?

Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

5 Minuisti eum paulominus ab angelis, gloria et honore coronasti eum:

Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

6 et constituisti eum super opera manuum tuarum.

Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

7 Omnia subiecisti sub pedibus eius, oves et boves universas: insuper et pecora campi.

Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

8 Volucres caeli, et pisces maris, qui perambulant semitas maris.

Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

9 Domine Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra!

Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!