Psalmorum 78
1 Psalmus. Intellectus Asaph. Attendite popule meus legem meam: inclinate aurem vestram in verba oris mei.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Aperiam in parabolis os meum: loquar propositiones ab initio.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Quanta audivimus et cognovimus ea: et patres nostri narraverunt nobis.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 Non sunt occultata a filiis eorum, in generatione altera. Narrantes laudes Domini, et virtutes eius, et mirabilia eius quae fecit.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Et suscitavit testimonium in Iacob: et legem posuit in Israel. Quanta mandavit patribus nostris nota facere ea filiis suis:
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 ut cognoscat generatio altera. Filii qui nascentur, et exurgent, et narrabunt filiis suis,
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscantur operum Dei: et mandata eius exquirant.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Ne fiant sicut patres eorum: generatio prava et exasperans. Generatio, quae non direxit cor suum: et non est creditus cum Deo spiritus eius.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 Filii Ephrem intendentes et mittentes arcum: conversi sunt in die belli.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 Non custodierunt testamentum Dei, et in lege eius noluerunt ambulare.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 Et obliti sunt benefactorum eius, et mirabilium eius quae ostendit eis.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Coram patribus eorum fecit mirabilia in terra Aegypti, in campo Taneos.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 Interrupit mare, et perduxit eos: et statuit aquas quasi in utre.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 Et deduxit eos in nube diei: et tota nocte in illuminatione ignis.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 Interrupit petram in eremo: et adaquavit eos velut in abysso multa.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 Et eduxit aquam de petra: et deduxit tamquam flumina aquas.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Et apposuerunt adhuc peccare ei: in iram excitaverunt Excelsum in inaquoso.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 Et tentaverunt Deum in cordibus suis: ut peterent escas animabus suis.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Et male locuti sunt de Deo: dixerunt: Numquid poterit Deus parare mensam in deserto?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Quoniam percussit petram, et fluxerunt aquae, et torrentes inundaverunt. Numquid et panem poterit dare, aut parare mensam populo suo?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Ideo audivit Dominus, et distulit: et ignis accensus est in Iacob, et ira ascendit in Israel:
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Quia non crediderunt in Deo, nec speraverunt in salutari eius:
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Et mandavit nubibus desuper, et ianuas caeli aperuit.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 Et pluit illis manna ad manducandum, et panem caeli dedit eis.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Panem angelorum manducavit homo: cibaria misit eis in abundantia.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Transtulit Austrum de caelo: et induxit in virtute sua Africum.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 Et pluit super eos sicut pulverem carnes, et sicut arenam maris volatilia pennata.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 Et ceciderunt in medio castrorum eorum: circa tabernacula eorum.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Et manducaverunt et saturati sunt nimis, et desiderium eorum attulit eis:
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 non sunt fraudati a desiderio suo. Adhuc escae eorum erant in ore ipsorum,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 et ira Dei ascendit super eos. Et occidit pingues eorum, et electos Israel impedivit.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 In omnibus his peccaverunt adhuc: et non crediderunt in mirabilibus eius.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Et defecerunt in vanitate dies eorum: et anni eorum cum festinatione.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Cum occideret eos, quaerebant eum: et revertebantur, et diluculo veniebant ad eum.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 Et rememorati sunt quia Deus adiutor est eorum: et Deus excelsus redemptor eorum est.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 Et dilexerunt eum in ore suo, et lingua sua mentiti sunt ei:
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 Cor autem eorum non erat rectum cum eo: nec fideles habiti sunt in testamento eius.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Ipse autem est misericors, et propitius fiet peccatis eorum: et non disperdet eos. Et abundavit ut averteret iram suam: et non accendit omnem iram suam:
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 Et recordatus est quia caro sunt: spiritus vadens, et non rediens.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 Quoties exacerbaverunt eum in deserto, in iram concitaverunt eum in inaquoso?
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Et conversi sunt, et tentaverunt Deum: et sanctum Israel exacerbaverunt.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 Non sunt recordati manus eius, die qua redemit eos de manu tribulantis,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 Sicut posuit in Aegypto signa sua, et prodigia sua in campo Taneos.
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 Et convertit in sanguinem flumina eorum, et imbres eorum, ne biberent.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 Misit in eos cynomyiam, et comedit eos: et ranam, et disperdidit eos.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 Et dedit aerugini fructus eorum: et labores eorum locustae.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 Et occidit in grandine vineas eorum: et moros eorum in pruina.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 Et tradidit grandini iumenta eorum: et possessionem eorum igni.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 Misit in eos iram indignationis suae: indignationem, et iram, et tribulationem: immissiones per angelos malos.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 Viam fecit semitae irae suae, non pepercit a morte animabus eorum: et iumenta eorum in morte conclusit.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 Et percussit omne primogenitum in terra Aegypti: primitias omnis laboris eorum in tabernaculis Cham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 Et abstulit sicut oves populum suum: et perduxit eos tamquam gregem in deserto.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Et eduxit eos in spe, et non timuerunt: et inimicos eorum operuit mare.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Et induxit eos in montem sanctificationis suae, montem, quem acquisivit dextera eius. Et eiecit a facie eorum Gentes: et sorte divisit eis terram in funiculo distributionis.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 Et habitare fecit in tabernaculis eorum tribus Israel.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Et tentaverunt, et exacerbaverunt Deum excelsum: et testimonia eius non custodierunt.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 Et averterunt se, et non servaverunt pactum: quemadmodum patres eorum, conversi sunt in arcum pravum.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 In iram concitaverunt eum in collibus suis: et in sculptilibus suis ad aemulationem eum provocaverunt.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Audivit Deus, et sprevit: et ad nihilum redegit valde Israel.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 Et repulit tabernaculum Silo, tabernaculum suum, ubi habitavit in hominibus.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 Et tradidit in captivitatem virtutem eorum: et pulchritudinem eorum in manus inimici.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 Et conclusit in gladio populum suum: et hereditatem suam sprevit.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Iuvenes eorum comedit ignis: et virgines eorum non sunt lamentatae.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Sacerdotes eorum in gladio ceciderunt: et viduae eorum non plorabantur.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Et excitatus est tamquam dormiens Dominus, tamquam potens crapulatus a vino.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 Et percussit inimicos suos in posteriora: opprobrium sempiternum dedit illis.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Et repulit tabernaculum Ioseph: et tribum Ephraim non elegit:
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 Sed elegit tribum Iuda, montem Sion quem dilexit.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 Et aedificavit sicut unicornium sanctificium suum in terra, quam fundavit in saecula.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 Et elegit David servum suum, et sustulit eum de gregibus ovium: de post foetantes accepit eum.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 Pascere Iacob servum suum, et Israel hereditatem suam:
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Et pavit eos in innocentia cordis sui: et in intellectibus manuum suarum deduxit eos.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
