Psalmorum 75

1 Psalmus Cantici Asaph, in finem, ne corrumpas. Confitebimur tibi Deus: confitebimur, et invocabimus nomen tuum. Narrabimus mirabilia tua:

Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

2 cum accepero tempus, ego iustitias iudicabo.

Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

3 Liquefacta est terra, et omnes qui habitant in ea: ego confirmavi columnas eius.

A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

4 Dixi iniquis: Nolite inique agere: et delinquentibus: Nolite exaltare cornu:

A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

5 Nolite extollere in altum cornu vestrum: nolite loqui adversus Deum iniquitatem.

Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6 Quia neque ab Oriente, neque ab Occidente, neque a desertis montibus:

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

7 quoniam Deus iudex est. Hunc humiliat, et hunc exaltat:

Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

8 quia calix in manu Domini vini meri plenus misto. Et inclinavit ex hoc in hoc: verumtamen faex eius non est exinanita: bibent omnes peccatores terrae.

Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

9 Ego autem annunciabo in saeculum: cantabo Deo Iacob.

Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

10 Et omnia cornua peccatorum confringam: et exaltabuntur cornua iusti.

És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.