Psalmorum 75

1 Psalmus Cantici Asaph, in finem, ne corrumpas. Confitebimur tibi Deus: confitebimur, et invocabimus nomen tuum. Narrabimus mirabilia tua:

A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

2 cum accepero tempus, ego iustitias iudicabo.

Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

3 Liquefacta est terra, et omnes qui habitant in ea: ego confirmavi columnas eius.

Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

4 Dixi iniquis: Nolite inique agere: et delinquentibus: Nolite exaltare cornu:

Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

5 Nolite extollere in altum cornu vestrum: nolite loqui adversus Deum iniquitatem.

ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

6 Quia neque ab Oriente, neque ab Occidente, neque a desertis montibus:

Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

7 quoniam Deus iudex est. Hunc humiliat, et hunc exaltat:

hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

8 quia calix in manu Domini vini meri plenus misto. Et inclinavit ex hoc in hoc: verumtamen faex eius non est exinanita: bibent omnes peccatores terrae.

Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

9 Ego autem annunciabo in saeculum: cantabo Deo Iacob.

De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

10 Et omnia cornua peccatorum confringam: et exaltabuntur cornua iusti.

És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.