Psalmorum 72
1 Psalmus, In Salomonem.
Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2 Deus iudicium tuum regi da: et iustitiam tuam filio regis: Iudicare populum tuum in iustitia, et pauperes tuos in iudicio.
Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3 Suscipiant montes pacem populo: et colles iustitiam.
Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4 Iudicabit pauperes populi, et salvos faciet filios pauperum: et humiliabit calumniatorem.
Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
5 Et permanebit cum Sole, et ante Lunam, in generatione et generationem.
Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
6 Descendet sicut pluvia in vellus: et sicut stillicidia stillantia super terram.
Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7 Orietur in diebus eius iustitia, et abundantia pacis: donec auferatur luna.
Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8 Et dominabitur a mari usque ad mare: et a flumine usque ad terminos orbis terrarum.
És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.
9 Coram illo procident Aethiopes: et inimici eius terram lingent.
Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10 Reges Tharsis, et insulae munera offerent: reges Arabum, et Saba dona adducent:
Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11 Et adorabunt eum omnes reges terrae: omnes gentes servient ei:
Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12 Quia liberabit pauperem a potente: et pauperem, cui non erat adiutor.
Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
13 Parcet pauperi et inopi: et animas pauperum salvas faciet.
Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
14 Ex usuris et iniquitate redimet animas eorum: et honorabile nomen eorum coram illo.
Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
15 Et vivet, et dabitur ei de auro Arabiae, et adorabunt de ipso semper: tota die benedicent ei.
És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
16 Et erit firmamentum in terra in summis montium, superextolletur super Libanum fructus eius: et florebunt de civitate sicut foenum terrae.
Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17 Sit nomen eius benedictum in saecula: ante Solem permanet nomen eius. Et benedicentur in ipso omnes tribus terrae: omnes gentes magnificabunt eum.
Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
18 Benedictus Dominus Deus Israel, qui facit mirabilia solus:
Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
19 Et benedictum nomen maiestatis eius in aeternum: et replebitur maiestate eius omnis terra: fiat, fiat.
Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
