Psalmorum 60

1 Psalmus In finem, Pro his, qui immutabuntur, in tituli inscriptionem David in doctrinam, cum succendit Mesopotamiam Syriam, et Sobal, et convertit Ioab, et percussit Edom in valle Salinarum duodecim millia. Deus repulisti nos, et destruxisti nos: iratus es, et misertus es nobis.

A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

2 Commovisti terram, et conturbasti eam: sana contritiones eius, quia commota est.

Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

3 Ostendisti populo tuo dura: potasti nos vino compunctionis.

Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

4 Dedisti metuentibus te significationem: ut fugiant a facie arcus: Ut liberentur dilecti tui:

Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

5 salvum fac dextera tua, et exaudi me.

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

6 Deus locutus est in sancto suo: Laetabor, et partibor Sichimam: et convallem tabernaculorum metibor.

Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

7 Meus est Galaad, et meus est Manasses: et Ephraim fortitudo capitis mei. Iuda rex meus:

Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

8 Moab olla spei meae. In Idumaeam extendam calceamentum meum: mihi alienigenae subditi sunt.

Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

9 Quis deducet me in civitatem munitam? quis deducet me usque in Idumaeam?

Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

10 Nonne tu Deus, qui repulisti nos: et non egredieris Deus in virtutibus nostris?

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

11 Da nobis auxilium de tribulatione: quia vana salus hominis.

Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

12 In Deo faciemus virtutem: et ipse ad nihilum deducet tribulantes nos.

Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.