Psalmorum 59
1 Psalmus, in finem, ne corrumpas, David in tituli inscriptionem, quando misit Saul, et custodivit domum eius, ut eum interficeret. Eripe me de inimicis meis Deus meus: et ab insurgentibus in me libera me.
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
2 Eripe me de operantibus iniquitatem: et de viris sanguinum salva me.
Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
3 Quia ecce ceperunt animam meam: irruerunt in me fortes.
Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
4 Neque iniquitas mea, neque peccatum meum Domine: sine iniquitate cucurri, et direxi.
Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
5 Exurge in occursum meum, et vide: et tu Domine Deus virtutum, Deus Israel, Intende ad visitandas omnes gentes: non miserearis omnibus, qui operantur iniquitatem.
És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
6 Convertentur ad vesperam: et famem patientur ut canes, et circuibunt civitatem.
Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
7 Ecce loquentur in ore suo, et gladius in labiis eorum: quoniam quis audivit?
Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
8 Et tu Domine deridebis eos: ad nihilum deduces omnes gentes.
Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
9 Fortitudinem meam ad te custodiam, quia Deus susceptor meus es:
Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
10 Deus meus misericordia eius praeveniet me.
Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
11 Deus ostendit mihi super inimicos meos, ne occidas eos: nequando obliviscantur populi mei. Disperge illos in virtute tua: et depone eos protector meus Domine:
Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
12 Delictum oris eorum, sermonem labiorum ipsorum: et comprehendantur in superbia sua. Et de execratione et mendacio annunciabuntur
Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
13 in consummatione: in ira consummationis, et non erunt. Et scient quia Deus dominabitur Iacob: et finium terrae.
Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
14 Convertentur ad vesperam, et famem patientur ut canes: et circuibunt civitatem.
S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
15 Ipsi dispergentur ad manducandum: si vero non fuerint saturati, et murmurabunt.
Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
16 Ego autem cantabo fortitudinem tuam: et exaltabo mane misericordiam tuam. Quia factus es susceptor meus, et refugium meum, in die tribulationis meae.
Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
17 Adiutor meus tibi psallam, quia Deus susceptor meus es: Deus meus misericordia mea.
Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
