Psalmorum 58
1 Psalmus, in finem, ne corrumpas, David in tituli inscriptionem. Si vere utique iustitiam loquimini: recte iudicate filii hominum.
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
2 Etenim in corde iniquitates operamini: in terra iniustitias manus vestrae concinnant.
Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
3 Alienati sunt peccatores a vulva, erraverunt ab utero: locuti sunt falsa.
Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
4 Furor illis secundum similitudinem serpentis: sicut aspidis surdae, et obturantis aures suas,
Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
5 Quae non exaudiet vocem incantantium: et venefici incantantis sapienter.
A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
6 Deus conteret dentes eorum in ore ipsorum: molas leonum confringet Dominus.
Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
7 Ad nihilum devenient tamquam aqua decurrens: intendit arcum suum donec infirmentur.
Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
8 Sicut cera, quae fluit, auferentur: supercecidit ignis, et non viderunt solem.
Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
9 Priusquam intelligerent spinae vestrae rhamnum: sicut viventes, sic in ira absorbet eos.
Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
10 Laetabitur iustus cum viderit vindictam: manus suas lavabit in sanguine peccatoris.
Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
11 Et dicet homo: Si utique est fructus iusto: utique est Deus iudicans eos in terra.
És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!
