Psalmorum 55
1 Psalmus, in finem, In hymnis intellectus David. Exaudi Deus orationem meam, et ne despexeris deprecationem meam:
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
2 intende mihi, et exaudi me. Contristatus sum in exercitatione mea: et conturbatus sum
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
3 a voce inimici, et a tribulatione peccatoris. Quoniam declinaverunt in me iniquitates, et in ira molesti erant mihi.
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
4 Cor meum conturbatum est in me: et formido mortis cecidit super me.
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
5 Timor et tremor venerunt super me: et contexerunt me tenebrae:
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
6 Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut columbae, et volabo, et requiescam?
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
7 Ecce elongavi fugiens: et mansi in solitudine.
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
8 Expectabam eum, qui salvum me fecit a pusillanimitate spiritus, et tempestate.
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
9 Praecipita Domine, divide linguas eorum: quoniam vidi iniquitatem, et contradictionem in civitate.
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
10 Die ac nocte circumdabit eam super muros eius iniquitas: et labor in medio eius,
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
11 et iniustitia. Et non defecit de plateis eius usura et dolus.
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
12 Quoniam si inimicus meus maledixisset mihi, sustinuissem utique. Et si is, qui oderat me, super me magna locutus fuisset: abscondissem me forsitan ab eo.
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
13 Tu vero homo unanimis: dux meus, et notus meus:
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
14 Qui simul mecum dulces capiebas cibos: in domo Dei ambulavimus cum consensu.
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
15 Veniat mors super illos: et descendant in infernum viventes: Quoniam nequitiae in habitaculis eorum: in medio eorum. (Sheol h7585)
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
16 Ego autem ad Deum clamavi: et Dominus salvabit me.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
17 Vespere, et mane, et meridie narrabo et annunciabo: et exaudiet vocem meam.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
18 Redimet in pace animam meam ab his, qui appropinquant mihi: quoniam inter multos erant mecum.
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
19 Exaudiet Deus, et humiliabit illos, qui est ante saecula. Non enim est illis commutatio, et non timuerunt Deum:
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
20 extendit manum suam in retribuendo. Contaminaverunt testamentum eius,
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
21 divisi sunt ab ira vultus eius: et appropinquavit cor illius. Molliti sunt sermones eius super oleum: et ipsi sunt iacula.
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
22 Iacta super Dominum curam tuam, et ipse te enutriet: non dabit in aeternum fluctuationem iusto.
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
23 Tu vero Deus deduces eos, in puteum interitus. Viri sanguinum, et dolosi non dimidiabunt dies suos: ego autem sperabo in te Domine.
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
