Psalmorum 54

1 Psalmus, in finem, In hymnis intellectus David, cum venerunt Ziphaei, et dixerunt ad Saul: Nonne ecce David absconditus est apud nos? Deus in nomine tuo salvum me fac: et in virtute tua iudica me.

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

2 Deus exaudi orationem meam: auribus percipe verba oris mei.

Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

3 Quoniam alieni insurrexerunt adversum me, et fortes quaesierunt animam meam: et non proposuerunt Deum ante conspectum suum.

Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

4 Ecce enim Deus adiuvat me: et Dominus susceptor est animae meae.

Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

5 Averte mala inimicis meis: et in veritate tua disperde illos.

Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

6 Voluntarie sacrificabo tibi, et confitebor nomini tuo Domine: quoniam bonum est:

Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

7 Quoniam ex omni tribulatione eripuisti me: et super inimicos meos despexit oculus meus.

Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.