Psalmorum 50
1 Psalmus Asaph. Deus deorum Dominus locutus est: et vocavit terram, A solis ortu usque ad occasum:
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 ex Sion species decoris eius.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Deus manifeste veniet: Deus noster et non silebit. Ignis in conspectu eius exardescet: et in circuitu eius tempestas valida.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Advocavit caelum desursum: et terram discernere populum suum.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Congregate illi sanctos eius: qui ordinant testamentum eius super sacrificia.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Et annunciabunt caeli iustitiam eius: quoniam Deus iudex est.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Audi populus meus, et loquar Israel, et testificabor tibi: Deus Deus tuus ego sum.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Non in sacrificiis tuis arguam te: holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Non accipiam de domo tua vitulos: neque de gregibus tuis hircos.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Quoniam meae sunt omnes ferae silvarum, iumenta in montibus et boves.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Cognovi omnia volatilia caeli: et pulchritudo agri mecum est.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Si esuriero, non dicam tibi: meus est enim orbis terrae, et plenitudo eius.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Immola Deo sacrificium laudis: et redde Altissimo vota tua.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Et invoca me in die tribulationis: eruam te, et honorificabis me.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Peccatori autem dixit Deus: Quare tu enarras iustitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum?
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Tu vero odisti disciplinam: et proiecisti sermones meos retrorsum:
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Si videbas furem, currebas cum eo: et cum adulteris portionem tuam ponebas.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Os tuum abundavit malitia: et lingua tua concinnabat dolos.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuae ponebas scandalum:
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 haec fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis: arguam te, et statuam contra faciem tuam.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Intelligite haec qui obliviscimini Deum: nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Sacrificium laudis honorificabit me: et illic iter, quo ostendam illi salutare Dei.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
