Psalmorum 38
1 Psalmus David, in recordationem sabbati. Domine ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me.
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 Quoniam sagittae tuae infixae sunt mihi: et confirmasti super me manum tuam.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Non est sanitas in carne mea a facie irae tuae: non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum.
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 Quoniam iniquitates meae supergressae sunt caput meum: et sicut onus grave gravatae sunt super me.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 Putruerunt et corruptae sunt cicatrices meae, a facie insipientiae meae.
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem: tota die contristatus ingrediebar.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 Quoniam lumbi mei impleti sunt illusionibus: et non est sanitas in carne mea.
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 Afflictus sum, et humiliatus sum nimis: rugiebam a gemitu cordis mei.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 Domine, ante te omne desiderium meum: et gemitus meus a te non est absconditus.
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 Cor meum conturbatum est, dereliquit me virtus mea: et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 Amici mei et proximi mei adversum me appropinquaverunt, et steterunt. Et qui iuxta me erant, de longe steterunt: et vim faciebant qui quaerebant animam meam.
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 Et qui inquirebant mala mihi, locuti sunt vanitates: et dolos tota die meditabantur.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 Ego autem tamquam surdus non audiebam: et sicut mutus non aperiens os suum.
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Et factus sum sicut homo non audiens: et non habens in ore suo redargutiones.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 Quoniam in te Domine speravi: tu exaudies me Domine Deus meus.
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 Quia dixi: Nequando supergaudeant mihi inimici mei: et dum commoventur pedes mei, super me magna locuti sunt.
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 Quoniam ego in flagella paratus sum: et dolor meus in conspectu meo semper.
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 Quoniam iniquitatem meam annunciabo: et cogitabo pro peccato meo.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 Inimici autem mei vivunt, et confirmati sunt super me: et multiplicati sunt qui oderunt me inique.
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 Qui retribuunt mala pro bonis, detrahebant mihi: quoniam sequebar bonitatem.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 Ne derelinquas me Domine Deus meus: ne discesseris a me.
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 Intende in adiutorium meum, Domine Deus salutis meae.
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
