Psalmorum 16
1 Psalmus David. Conserva me Domine, quoniam speravi in te.
Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 Dixi Domino: Deus meus es tu, quoniam bonorum meorum non eges.
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 Sanctis, qui sunt in terra eius, mirificavit omnes voluntates meas in eis.
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
4 Multiplicatae sunt infirmitates eorum: postea acceleraverunt. Non congregabo conventicula eorum de sanguinibus: nec memor ero nominum eorum per labia mea.
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 Dominus pars hereditatis meae, et calicis mei: tu es, qui restitues hereditatem meam mihi.
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 Funes ceciderunt mihi in praeclaris: etenim hereditas mea praeclara est mihi.
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Benedicam Dominum, qui tribuit mihi intellectum: insuper et usque ad noctem increpuerunt me renes mei.
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Providebam Dominum in conspectu meo semper: quoniam a dextris est mihi, ne commovear.
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
9 Propter hoc laetatum est cor meum, et exultavit lingua mea: insuper et caro mea requiescet in spe.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 Quoniam non derelinques animam meam in inferno: nec dabis sanctum tuum videre corruptionem. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
11 Notas mihi fecisti vias vitae, adimplebis me laetitia cum vultu tuo: delectationes in dextera tua usque in finem.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
